Ez a legnehezebben született fejezet itt a weblapon. Hiszen nem jövünk zavarba, ha el kell mesélni a történetünket, de mégis, hogyan lehet leírni a szenvedélyt vagy éppen az alkotás örömét? Hogyan lehet átadni azt, hogy rajongásig szeretjük a lekvár főzést? Olyankor is szeretjük, amikor minden az ellen szól, hogy ilyen őrültséget csináljunk, hiszen mi nyáron a rekkenő hőségben biztosan lekvárt főzünk. Olyankor, amikor forró a nyár, forró a konyha, forró a lekvár és forró az üveg is.
Hiszen mikor máskor készülhetne el az eperlekvár? Vagy éppen a málnalekvár, a szederlekvár, a meggylekvár, a ribizli lekvár, a kajszi lekvár és ezek különféle változatai. De a fügelekvár vagy a szilvalekvár is nyár végén készülnek.
A forróság vagy a hőfok csak egy bizonyos összetevője a lekvárkészítésének. A hibátlan és friss gyümölcsökön kívül kell még hozzá cukor továbbá egy adag kreativitás, hogy jó párosításokat és ízeket kóstolhassunk, és az a bizonyos csipetnyi szenvedély. Na meg türelem, mert a tanulás a tapasztalás és az, hogy elkészüljön a megfelelő állagú lekvár mind egy tényezőtől függ. A türelemtől és az időtől.
Ezektől lesz összetéveszthetetlen a lekvárunk.
